Nem szép, de jó.

Soha nem értettem, mi a nagy felhajtás az ülőhelyek körül. Szék legyen, négy lábbal, stabil, és kész. Na de ma megvilágosodtam. AZ IKEA-ból jelentem.

Na jó, bevallom, nem olyan székek ezek. Lustaságomnak, kényelemszeretetemnek megfelelően ezek mind a tespedős fajtából valóak. De most már értem, hogy kerülhet 5 számjegyűbe egy ülőalkalmatosság.

Az első meglepetés ez az EMMABO névre hallgató hintaszék volt. Megjegyzem, ez is volt a legolcsóbb. Ránézésre semmi különös, de beleülve… a tökéletes magasság, a tökéletes görbületek, és ami a legtökéletesebb, az a hintáztatás mértéke. Pont annyira lehet hintáztatni, hogy a lábunkat ne kelljen a földről felemelni, se a hátraeséstől se kelljen félni.

Az egyetlen hátránya, hogy ha a fejünket is hátra akarjuk hajtani, akkor már annyira le kell csúsznunk, hogy majdnem megalázó pózba kerülünk. Viszont emiatt a hiányossága miatt tökéletes TV néző fotelnek. Garantáltan nem alszunk el benne!

Második kedvenc ez az abszolút kényelmetlennek és szúrósnak kinéző KARLSKRONA rattan fekvőfotel volt.

Na jó, valóban szúrta egy kicsit a hátam, de ezen egy ráfektetett pokróc vagy párna könnyen segít. Azt, hogy mennyire testre formázott ez a darab, az spékeli még meg, hogy a fejünket egy pont erre a fotelre tervezett párnán lehet pihentetni, amire ismét a tökéletes elhelyezés és méret jellemző. Kényelem. Nagyon.

És erre az utolsóra, LUNNA elnevezéssel, csak annyit mondok: süpped. És süpped. ÉS SÜPPED. És forog. És sosem akarsz belőle kiszállni.

(És igen, hiányzik róla a kéztámla, vagy a lábtartó, de mondom süpped!!!)