Mindigis szerettem azokat a mini kosarakat, amiket a gyerekeknek készítenek oda a nagyobb közértekben. Nincs is annál édesebb, mikor a kislányok nagylányosdit játszanak. Segíteni anyunak az első lépés- Például segíthetünk hazavinni a bevásárlószatyrot is.

Ez a végtelenül cuki szatyor a német TISCH5 terméke.

(forrás: designspotter.com)

Elég nehéz lesz erről most értelmes posztot fabrikálnom. Egyrészt mert annyira odavagyok érte, másrészt mert a fizikának azon törvényeivel játszik, amint én csak ámulok bámulok, pedig mindigis kiváló voltam fizikából. Voltam, hangsúlyozom. Öregedés, hülyülés. Mindenesetre ez nagyon el van találva.

Rhea Jeong koreai dizájner tervezte ezt a mágneses térrel mahináló lemezjátszót. A kis piros gömbben van a tű, az erősítő és a hangfal, és a lemezen körözve szólaltatja meg azt.

Csak remélem, hogy ilyen van.

(forrás: designboom.com)

Senki sem szereti a kötelező nagy családi összejöveteleket. Az évek folyamán talán már minden eszközt elhasználtam a diszkrét polgárpukkasztásra. A lényeg, hogy ne legyen túl direkt, de mi azért jót kuncoghassunk a reakciókon.

Azt hiszem megtaláltam a következő fegyverem.

Kér valaki esetleg egy csésze teát?

Rám lett szólva, így szép magyarosan, hogy posztoljak többet. Elég nehéz, mikor Írországban oly szokatlan egy hetes kánikula van, és a szívem is ugrál, de ma esik, ki nem mozdulás van, úgyhogy nesztek.

A sima mezei lufi az egyik olyan dolog, amiből nem nagyon nőttem ki. Szerencsére felnőtt kortársaim lehetővé teszik, hogy ennyi idősen is megmaradjak lufi rajongónak.

Bevallom, sokminden eszembe jutott már, amit ruhaként hordhatnék, a lufi nem. Egészen eddig.

A Daisy névre hallgató, luftballon művész cimkével ellátott tervezőnő nem a fenntartható dizájn rajongója, de kreativitása lenyűgöző.

Azért ez ad néhány ötletet…

(forrás: fabricproject.com.mx)