Már régóta gondolkoztam, hogy vajon mivel fogom megtörni ezt a hosszú hosszú hallgatást. Nincs rá különösebb okom, hogy miért pont ma posztolok, es miért nem 6 hete tettem, vagy miért nem két hét múlva. Hacsak nem az, hogy jóllakott óvodásként ülök a meleg szobámban egy finom vacsora után, mig kint esik az eső, és aztán ránéztem erre a tányérra és arra gondoltam, hogy hűha.

rose-from-weimar-430

Na most akkor nézd csak meg jobban.

rose-from-weimar-cut

Csodás. A ‘Weimari rózsa’ Dirk Kels munkája. Őket és szelidebb társaikat itt találjátok.

(forrás: designspotter.com)

Related posts:

  1. Húsvét alkalmából Húsvét van. Nekem ez csak csokitojást jelent, pár nap szünetet, a tavaszt, és azt, hogy minden ismerősöm elutazott. Tehát marad...
  2. Mesecipő Nem az a fajta nő vagyok, aki számolatlanul veszi a cipőket. Sőt. Nekem elég, ha van egy. Nyárra. Meg egy...
  3. Nyuszi a kalapban. Sokminden lehetne ez az aranyos nyuszi, és sokmindenre gondoltam is, mielőtt elolvastam volna, hogy mi is ez valójában. Sokminden lehetne,...
  4. Xofff, the biscuit Aki ismer, vagy régóta a blog olvasója, nem fog csodálkozni azon, miért kerül ide a következő agyszülemény. Annyira nem átütő,...