Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy tudom, nem vagyok szinvak, kifejezetten örömmel tölt el ezt teszteken is bizonyitani. Mi sem lenne számomra természetesebb, mint ezt az órát kiakasztani a szobámban, igy minden nap örülhetnék annak, hogy nem vagyok szinvak.

Az aranyosan “Az Óra Amit Nem Látok” névre keresztelt falióra a brit Sonodesign munkája.

Na meresztgessétek a szemeteket!

(forrás: designboom.com)

Az egyik legidegesitőbb dolog vendégségben mikor a két összetolt asztal közepére ültetnek és jobbra balra dülöngél a tányérod. Pedig egyszerü a megoldás.

Az egyszerüen Middleplate-nek nevezett “közbülső tányér” Shina Nahon ötlete.

(forrás: trendsnow.net)

Elég nehéz lesz erről most értelmes posztot fabrikálnom. Egyrészt mert annyira odavagyok érte, másrészt mert a fizikának azon törvényeivel játszik, amint én csak ámulok bámulok, pedig mindigis kiváló voltam fizikából. Voltam, hangsúlyozom. Öregedés, hülyülés. Mindenesetre ez nagyon el van találva.

Rhea Jeong koreai dizájner tervezte ezt a mágneses térrel mahináló lemezjátszót. A kis piros gömbben van a tű, az erősítő és a hangfal, és a lemezen körözve szólaltatja meg azt.

Csak remélem, hogy ilyen van.

(forrás: designboom.com)

Senki sem szereti a kötelező nagy családi összejöveteleket. Az évek folyamán talán már minden eszközt elhasználtam a diszkrét polgárpukkasztásra. A lényeg, hogy ne legyen túl direkt, de mi azért jót kuncoghassunk a reakciókon.

Azt hiszem megtaláltam a következő fegyverem.

Kér valaki esetleg egy csésze teát?

Gyerekkoromban mindig is ámulattal néztem a bűvészeket. Leginkább azt szerettem, amikor darabokra vágtak valakit. Illetve az, hogy mégsem. És habár elég nehezen tudom elképzelni, miféle lakásba illhet bele ez a szekrény, mégsem tudnék neki ellen állni.

Sajnos a bútordarab csak koncepció Rafael Morgan agyából.

(forrás: freshome.com)