Vannak dolgok, amik nem változnak. Még mindig a polip a kedvenc állatom, tehát lehet, hogy ez ronda, én mégis imádom.

A polip fotel Maximo Riera dizájner ‘Animal Chair’ sorozatának csak az első része. Az Orrszarvú és a Rozmár székek már megtekinthetőek az oldalon, az Oroszlán, a Bálna és a Bogár fotelekre még várni kell.

(forrás: designboom)

Többezer olvasatlan tartalom várakozik rám nap mint nap a Google Readeremben. Emlékszem azokra az időkre, mikor annyi időt töltöttem az internet előtt, hogy szinte naponta lenulláztam az olvasandó bejegyzések számát. Félelmetes. Örülök, hogy ennek vége, de persze ez azt jelenti, hogy a napi frissités már régóta betarthatatlan. Néha gondolkoztam, hogy keresek még egy személyt aki posztolna, de aztán rájöttem, hogy nem birom a gyerekemet kiadni a kezeim közül. Maradnak a random bejegyzések tehát, de a blog marad az enyém. Boldogságosság.

Na ez ilyen WC bölcsesség volt. Lássuk hát mások miket agyalnak ki ugyanebben a helyiségben.

Ez a ruha bizony 100%-ban WC-papirból készült Evan & Dean terve alapján. A kanadai Cashmere cégnek köszönhetjük ezt a kollekciót, akik 2004 óta minden évben kifutóra állitanak néhány modellt helyi dizájnerek által megálmodott WC-papir kreációkban.

Farley Chatto

Carlie Wong

Paul Hardy

A többi képért katt ide.

(forrás: ecouterre.com)

Szeptemberi látogatásom óta én is tagadhatatlanul és büszkén beálltam a New York imádók milliói közé. És bár a tészta nem a kedvencem (csupán a kalóriák miatt), ez bizony a legjobb szuvenirnek tűnik!

Ok, nem százszázalékos, de azért elég impressziv. Alex Creamer egy egyetemi projekt keretében készitette ezt a spagettis dobozt, melyben a tészta egy CAD-ban Ben Thorpe által megszerkesztett Chrysler Building alakzaton áll, igy adva a spagettinek formát.

Boltokba vele!

(forrás: thedieline.com)

Rám lett szólva, így szép magyarosan, hogy posztoljak többet. Elég nehéz, mikor Írországban oly szokatlan egy hetes kánikula van, és a szívem is ugrál, de ma esik, ki nem mozdulás van, úgyhogy nesztek.

A sima mezei lufi az egyik olyan dolog, amiből nem nagyon nőttem ki. Szerencsére felnőtt kortársaim lehetővé teszik, hogy ennyi idősen is megmaradjak lufi rajongónak.

Bevallom, sokminden eszembe jutott már, amit ruhaként hordhatnék, a lufi nem. Egészen eddig.

A Daisy névre hallgató, luftballon művész cimkével ellátott tervezőnő nem a fenntartható dizájn rajongója, de kreativitása lenyűgöző.

Azért ez ad néhány ötletet…

(forrás: fabricproject.com.mx)